Megy a járőr...

Tüzet szór a nap az égről,

Megy két csendőr, ballag,

Fejük búbján lassan-lassan

Elolvad a kalpag.

Éjfél óta portyáznak már,

A lábuk elfárad.

Nyári csizmájuk nyomában

Porból felhő árad.

A járőrvezető idős,

Komoly törzsőmester,

Folyik róla a verejték,

Zubbonyán is átver.

Próbacsendőr  a járőrtárs,

Alig viszi lába,

Nem csoda, mert vagy őt kiló

Két nyári csizmája.

Most az úton, velük szemben

Porfelhő kavarog,

Zörög, csattog, benne tán az

Ördög anyja forog.

Már itt is van! Két tajtékos,

Tüzes csikó száguld,

Utánuk egy szekér zörög

Rajta kislány – ájult.

Egy mozdulat, csak pillanat

A két ló megállott,

Kezében a gyeplőszárral

A törzs úr már áll ott.

A tajtékos tüzes két ló

Szép lassan megnyugszik,

Az eszméletlen kisleányt is

Életre ébresztik.

Köszöni a leány szépen,

A kocsi elindul,

Nyugton marad a két ló is,

Most már nem bolondul.

A próbacsendőr csak bámul,

Végül már nem állja,

Megkérdezte: „Törzs úr kérem,

Hát ezt hogy csinálja?”

Megy tovább a járőr, ballag.

És a forró délben,

Tán az égből, de friss szél jön,

S leng tolluk a szélben.

Kürti Tibor, csendőr